Márciusi hóesésben érkezünk Pápára, ahol a református egyházközség gyülekezeti központjában találkozunk a volt és jelenlegi vezetőkkel, hogy a húsvéthétfői rádiós istentisztelet apropóján jobban megismerjük a dunántúli reformátusság központjában élő közösséget. Nyolcan ülünk körbe a tágas teremben, megtartva az előírt távolságot, a maszk miatt pedig kicsit tompábban halljuk egymást.

Böröczky Zoltán tiszteletbeli főgondnok elmondja, hogy az utolsó ciklusban már azért nem vállalta a jelölést, mert, ahogy ő fogalmaz, „meg kell érni arra is, hogy az ember a szolgálatot abbahagyja”. A presbitérium egykori vezetője huszonnyolc évig volt tagja a grémiumnak, és huszonegy évig vezette azt. Meglátása szerint ma a pápai gyülekezet nyitott és befogadó, a közösség tagjai pedig életükkel, beszédükkel, cselekedetükkel az Úristen dicsőségét próbálják szolgálni.

Parola Csaba kántor szintén részt vesz a beszélgetésben. Ő a közösség zenei életéért felelős, és úgy látja, jó zeneiséggel megáldott, aktív és pezsgő életű a pápai református gyülekezet. Szakács Veronika, a helyi nőszövetség vezetőhelyettese szintén csatlakozott a „kerekasztalhoz”, ő a közösséget többek között céltudatosnak és cselekvőnek látja.

Gyimóthy Lajos jelenlegi gondnok tapasztalata szerint az utóbbi hat-nyolc évben megnőtt a fluktuáció a tagok között, de ennek ellenére ő is céltudatosnak látja a közösséget, amellett, hogy igyekeznek építkezni is, ha erre lehetőségük van. Kisantal Zsuzsa hatodéves teológushallgató, óvodalelkész az Édenkert Pápai Református Óvodában. 2020 szeptembere óta vesz részt a gyülekezet életében, és bár szerinte a koronavírus-járvány eléggé megnehezíti a közösségi életet, mégis látja az apró jeleit annak, hogy a tagok szeretik egymást, figyelnek a másikra, és tartják a kapcsolatot a nehézségek ellenére is.

Szakács Gergely 2014 óta megválasztott lelkésze a pápai gyülekezetnek, korábban pedig segéd- és beosztott lelkészként szolgált ugyanitt. A vezető lelkipásztor úgy véli, amellett, hogy a gyülekezet céltudatos, az elmúlt évtizedben fontossá vált számukra, hogy Istennek mi a terve a közösséggel, és ennek az isteni célnak rendelik alá minden programjukat, feladatukat.

Megerősíti ezt ifjabb Márkus Mihály is, aki 2002 szeptembere óta szolgál a pápai református gyülekezetben. Ez év januárjáig ő volt a lelkészi elnök, de esperessé választása után átadta Szakács Gergelynek ezt a pozíciót, nehogy hátrányt okozzon a közösségnek az egyházmegyei szolgálata. Elmondja, hogy a gyülekezet tenni akarása mögött valóban az a kérdés, hogy „Isten mit akar tőlünk ebben a városban, és hogyan akar rajtunk keresztül jelen lenni, útmutatást adni az embereknek”. Szerinte a kérdésre adott válasznak része az is, hogy 2017-ben átvették a város egyik óvodáját.

Az esperes szerint nagyjából kettőezer-nyolcszáz református élhet Pápán. A pápai gyülekezet vezetősége kettőezer-kettőszáz reformátusról tud, de például a hittanos gyerekek szülei sokszor nem is kerülnek bele a nyilvántartásba, mert addigra már meg is szakad a kapcsolatuk az egyházközséggel. – Az elmúlt tizennyolc év alatt ezerkétszázról nyolcszázhetvenre csökkent a névjegyzékben szereplők száma. Ennek két oka is van. Egyrészt sokan távoztak a gyülekezetből a minden élők útján, másrészt sok olyan gyülekezeti tagunk volt, akik csak a fenntartói járulék fizetésével voltak jelen a gyülekezetben. Időközben megváltozott a járulékfizetési rendszer, emiatt kerültek ki a nyilvántartásból – magyarázza ifjabb Márkus Mihály.

Hozzáteszi, hogy most már inkább az aktívak vannak jelen a gyülekezetben. A pandémia előtti időszakban egy átlagos vasárnapon közel kétszázan, egy-egy húsvéti vagy karácsonyi alkalmon pedig akár hétszázan is részt vettek a templomi istentiszteleten. Márkus Mihály tájékoztatása szerint évente harminc-harmincöt keresztelőt tartanak, a konfirmandusok száma pedig évről évre változik. – Az előző évben tizenegyen voltak, idén húszan lesznek, jövőre pedig várhatóan tizennyolcan. Az esküvők száma esetleges, tizenöt-húsz körül van egy évben, de a járvány miatt több elmaradt az utóbbi időben. Ravatalnál közel negyvenszer állunk meg egy év alatt – sorolja az esperes.

A pápai református gyülekezet munkáját az elmúlt nyolc-tíz évben a missziói központú szemlélet határozza meg, ami tulajdonképpen válasz arra a kérdésre, hogy mit vár Isten a reformátusoktól Pápán. Jellemzően sok a kiscsoport, amelyek többsége az Alpha kurzusból nőtte ki magát. – Ezen a tizennégy hetes kurzuson a „kezdő” keresztyéneket próbáljuk elindítani az úton számos modern eszközök – prezentáció, kisfilm, csoportos játék, éneklés, zene – segítségével. Akik tovább szeretnének jönni velünk, azoknak ott az Útra kelők című kurzus, amely tizennyolc hétig tart, és tulajdonképpen az Alpha folytatása. Ha valaki eddig kibírta, az már valóban szeretne tőlünk valamit – mondja tréfásan ifjabb Márkus Mihály és hozzáteszi: – Nekik felajánljuk, hogy a több mint fél év alatt összekovácsolódott kis közösségük önálló gyülekezeti csoportként éljen tovább. Így jött létre a számos kiscsoportunk, de ezek mellett léteznek még klasszikus csoportjaink is, mint a baba-mama kör, a férfikör vagy a nőszövetség, ezenkívül ott van még többek között az ifi és a Séllyei István Énekkar is.

A gyülekezetépítésben a kurzusok és a csoportok mellett nagy szerepe van a többgenerációs nyári tábornak is, amelyet tavaly tizennegyedik alkalommal tartottak volna meg, de a koronavírus-járvány ebbe is közbeszólt. – Ebben a nagy létszámú táborban három éve kétszázhúsz résztvevő volt, tavalyelőtt százhetven, és tavaly is legalább ennyien lettünk volna – mondja az esperes, aki szerint ez a nyári alkalom sokat jelent azoknak, akik már tagjai egy-egy kiscsoportnak, és elindíthat olyanokat is az úton, akik eddig nem voltak aktív tagjai a gyülekezetnek.

Szakács Gergely szerint pont a vírushelyzet mutatta meg a kiscsoportok jelentőségét. Tapasztalata szerint a hetente, kéthetente találkozó kisebb közösségek, akik most az internet segítségével jönnek össze, ezután is megmaradnak. – Az, hogy ilyen gyakorisággal találkozunk, és egymás hite által erősödünk, épülünk, egymás terhét hordozzuk, egyrészt az egyéni istenkapcsolatra is erős hatással van, másrészt az emberi kapcsolatokat is erősíti. Közvetve pedig azt eredményezi, hogy ezek az emberek nem maradnak el – magyarázza a lelkipásztor. Hozzáteszi, hogy vannak olyan gyülekezeti tagok, akiket már több mint egy éve nem láttak, mert hiába volt néhány hónap, amíg lehetett templomba jönni, ők nem mertek közösségbe menni. – Több ilyen emberről is tudunk, aki talán a rádió és a televízió segítségével néha elér egy-egy istentiszteletet, de velünk szinte megszűnt a kapcsolata. Viszont akik ilyen kiscsoportba tartoznak, azok között megmarad a kapcsolat és az aktív hitélet is. Éppen ezért célunk az, hogy a gyülekezeti tagokat a „vasárnapi keresztyénség” helyett a hétköznapi, megélt hitű keresztyénség felé tereljük.

Ifjabb Márkus Mihály úgy látja, a kiscsoportok és a többgenerációs nyári tábor a gyümölcse az elmúlt nyolc-tíz évnek. – Ez számunkra megerősítés. Új felnőtt tagokkal, elkötelezett emberekkel tudjuk megtölteni a gyülekezetet. A 21. században sokkal meghatározóbb az, hogy erős közösségi élményt megtapasztalva indul el valaki a hit útján, hogy először a „már idetartozom” élménye van meg, majd a miértre a választ abban találja meg, amit itt, közöttünk megkap. Éppen ezért kell az, hogy átölelő közösséget találjanak nálunk.

Az esperes ezért is tartja fontosnak a kiscsoportokat, mert azokban tovább él az egymás felemelése, lelkigondozása, támogatása és segítése, és úgy véli, ennek a munkának az eredménye már látszik is a gyülekezetben.

A Pápai Református Egyházközség négy éve fenntartója a Veszprémi úton álló óvodának, ahová jelenleg száz gyermek jár. – Akik most ide járnak, már kiscsoportos koruk óta református óvodában nevelkednek. Ezzel egy időben egyre aktívabbá váltak a szülők és a gyerekek is a hitéleti alkalmakon. Persze ebbe az óvodába nem csak a gyülekezetünk tagjainak gyermekei járhatnak. Itt is missziós cél vezérel bennünket: az óvodában találkozva a szülők között elkezdhetjük a magvetést – magyarázza a lelkipásztor.

– Óvodánk 2017. szeptemberi indulását hatéves, nehéz, de igazán gyümölcsöző ciklus előzte meg – mondja Tunnerné Buzás Éva óvodavezető, aki személyesen nem lehet jelen a beszélgetésen. Megtudjuk tőle azt is, hogy 2012-ben adták be a pályázatot a Zöld Óvoda programra. Ez nemcsak a nehéz helyzetbe került intézményt mentette meg a bezárástól, de új irányvonalat is adott a falak között zajló nevelői munkának. Az átvétel után a környezettudatos nevelés kiegészült a protestáns szemlélettel is. – A gyülekezet biztosított bennünket arról, hogy a megmentőprogramot folytathatjuk. Két hét alatt az is kiderült, hogy a protestáns elvek párhuzamosak a mi környezetvédelmi szemléletünkkel – részletezi Tunnerné Buzás Éva. Kiderül, hogy az óvoda a tízéves pályázat utolsó ciklusában van, és már csak egy pályázati beszámoló választja el az intézményt az Örökös Zöld Óvoda címtől.

Kisantal Zsuzsa óvodalelkész szerint munkája az Édenkertben izgalmas, mert több területet foglal magában. A lelkész amellett, hogy csoportfoglalkozásokat tart a gyerekeknek, rendszeresen tart bibliaórákat az óvoda munkatársainak is, havonta egyszer pedig „lélekemelő” alkalomra várja a dolgozókat. – A bibliaóra munkaidőben van, ezért arra nem tud mindenki eljönni. De ezt a havi egyszeri alkalmat várják és szeretik a munkatársak, ezen ott van a gyülekezet lelkésze is, nem csak én. A munkám harmadik területe a szülőkért végzett szolgálat, amelyet eléggé megtépázott most a koronavírus. Voltaképpen ez most meg is szűnt, mivel pillanatnyilag az óvoda is bezárt.

A Covid-járvány nem csak az óvodai munkát, hanem a gyülekezeti életet is megnehezítette. Ezt megszenvedi a Séllyei István Énekkar is, amelynek vezetését 2015 januárjában vette át Parola Csaba. – A járványhelyzet kezdetéig fokozatosan fejlődő csapat voltunk, a tizenöt fős átlaglétszám az évek alatt ötvenre nőtt. A koronavírus-járvány a fejlődésünket és a kórus életét évekkel visszaveti – jellemzi a helyzetet a karvezető, és hozzáteszi: – Nagyon várjuk, hogy minél hamarabb újrakezdhessük.

Persze nem állt le teljesen az élet a kórusban. Virtuális hangversenyt adtak az interneten úgy, hogy tagjai otthon, szólamonként felénekeltek egy kórusművet, amely később a technika segítségével egy műként szólalhatott meg. – Az országban az elsők között voltunk, akik ilyen típusú karanténvideóval mutatkoztunk be – említi Parola Csaba, aki 2019-ben önálló szerzői esten is bemutatkozott a pápai református ótemplomban.

A gyülekezet a rá jellemző módon a koronavírus-járványban is meglátta a missziói lehetőséget. Az istentiszteleteiket tavaly március óta közvetítik az interneten, és ezt akkor sem hagyták abba, amikor pünkösd után újra kinyitottak a templomok. – A közvetítésekkel olyan sok embert érünk el, hogy novemberben úgy határozott a presbitérium, továbbra is lehet online követni az istentiszteleteket. Éppen ezért most végleges közvetítési rendszert építünk ki a templomban.

Március közepén kapta meg a felkérést a gyülekezet arra, hogy húsvét hétfőjén a pápai református újtemplomból szóljon majd Isten Igéje a Kossuth Rádió hullámhosszán keresztül. Az április 5-én, délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteleten ifjabb Márkus Mihály esperes lesz az igehirdető.

Forrás: reformatus.hu