Tavaly hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy munkahelyet váltok. Egy fuvarozó cég gépkocsivezetője lettem, nem kis ijedtséget okozva ezzel családomnak.

Aggódásukat még fél év eltelte után sem sikerült teljesen eloszlatni, hisz a közlekedés mindig lutri, továbbá a meglévő migrációs gondokhoz idén hozzájött a járvány, valamint az sem örömteli számukra, hogy lényegesen kevesebb időt tudunk együtt tölteni.

Az addigi viszonylag kényelmes életemet minden szempontból alaposan át kellett szerveznem. Nemcsak a családommal, hanem a gyülekezeti tagokkal is átalakult a kapcsolatom: a Forrás-kör hétfői alkalmaira fél év alatt csupán egyszer tudtam eljutni, a Férfikör találkozóin viszont már nagyobb számban tudtam részt venni. Hatalmas öröm számomra ez utóbbi csoport létszámának gyarapodása! Meggyőződésem, hogy nem csak bővültünk, hanem erősödtünk is!

S hogyan változott a kapcsolatom Istennel? A napot a Biblia olvasásával kezdem, többször és többet imádkozom, mint előtte. Akik közelebbről ismernek, azok tudják, hogy szeretek énekelni. („Aki énekel, kétszeresen imádkozik.”) Eleinte csak az általam ismert zsoltárokat és dicséreteket énekelgettem, mára már egy pendrive-ra gyűjtöttem össze mintegy ötórányi dicsőítést. Ha dolgozom, akkor  naponta egyszer végig- éneklem a folyamatosan bővülő „repertoárt”.

Elhatároztam, amennyiben időm engedi, mindig megállok az autópályák melletti templomoknál és kápolnáknál. Egyre több templomi emlékkönyvben szerepelnek már  soraim Európa-szerte. Soha nem szabad elfeledkeznem arról, aki óvja utamat, hálát adnom neki a családomért és a közösségemért, akik idehaza várnak.

A gyülekezetben egy harmadik csoportnak is tagja vagyok, ez a Média-csoport. Az itteni feladatok számomra három részből tevődnek össze: az istentiszteleteken való videózás, illetve a gyülekezet weboldalának gondozása, valamint egy – egy cikk írása a gyülekezeti újságba. Az előbbi kettő a járvány megjelenése előtt többé – kevésbé problémamentesen működött, hisz a hétvégéket általában itthon töltöm, viszont a hétközi alkalmakon nem tudok ott lenni, így a beszámolókat másnak kell megírnia.

A végére egy apró bizonyság arról, hogy kiben bízhatunk igazán. Volt egy olyan fuvarom, aminél úgy éreztem, az egész világ ellenem van! Több probléma is felmerült  aznap, majd délután az Úr végigvitt Svájcon, a Comói-tótól Bázelig. Gyönyörű látvány volt! Gyönyörködtem a szikrázó napfényen át a hófödte csúcsokban, miközben gurultam az Aare völgyében. Ismét megláthattam: „Ő teremtette a földet az ő erejével, ő teremtette a világot az ő bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.” /Jer. 10, 12/

Varga Jenő