ifj. Márkus Mihály (esperes)

1972-ben születtem itt, Pápán. Édesapám református lelkipásztor, Édesanyám – akkor 3, azóta 5 testvérem mellett – odahaza végezte munkáját. 1975-től Tatára költöztünk, ezért sokkal több szállal kötődöm eme másik dunántúli kisvároshoz.
Tatán érettségiztem, majd elvégeztem a budapesti református teológiát. A teológia alatt 1 esztendőt Angliában voltam ösztöndíjas, ahol missziológiát tanultam. A segédlelkészi évet követően, 1996-ban tettem le a második lelkészképesítő vizsgát, majd 1 évet Németországban töltöttem ösztöndíjasként, ahol megismerkedtem a németországi segédlelkész-képzés rendszerével, valamint doktori tanulmányaimhoz végeztem kutatómunkát. Angliában angol nyelvvizsgát is szereztem, a német ösztöndíj után pedig letettem a középfokú német nyelvvizsgát itt, Magyarországon. Mikor hazatértem, 1997-ben megválasztottak a Naszályi Református Egyházközség lelkipásztorának.
2000-ben kötöttem házasságot Bak Enikővel, aki a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett történelem- és vallástanárként.
2002-ben hívott meg a pápai gyülekezet lelkipásztorának, amely szolgálatban azóta is igyekszem helytállni. A lelkipásztori munka mellett gyülekezetépítés témakörből írom doktori disszertációmat.

2021-től a Pápai Református Egyházmegye esperesének választott.

2003-ban már itt Pápán (pontosabban Veszprémben) született első gyermekünk, Mihály Pál, 2005-ben második gyermekünk, Luca, majd 2012-ben harmadik gyermekünk, Máté.
Szabadidőmben szívesen foglalkozom zenei dolgokkal. Hat alkalommal szerveztem meg a Pécselyi Király Imre Rézfúvós Zenekar nyári táborát, a pápai gyülekezetben szervezem az ifjúsági ének- és zenekart, melyben magam is zongorázom és énekelek.
Az életben szeretem az új kihívásokat, új feladatokat, amelyekben kipróbálhatom képességeimet. Jelenlegi szolgálati helyemen érzem a nagyobb felelősség súlyát, de megtapasztaltam, hogy Isten rendel mellém megfelelő munkatársakat – lelkész kollegákat, presbitereket, gyülekezeti tagokat – akikkel osztozhatunk a terhek hordozásában.

Soli Deo Gloria.

Szakács Gergely Attila (vezető lelkipásztor)

1980. december 19-én születtem Budapesten. Édesapám Szakács Péter 2015-ben hunyt el. Édesanyám Kovács Judit Julianna szakgyógytornász, testvérem Szakács Zita ének-zene karvezetés szakon végzett. Apai nagyapám, Szakács István Csóron volt lelkipásztor.

1985-ben költöztünk Mórra. Itt a Radnóti Miklós Általános Iskolában végeztem, onnan kerültem a Pápai Református Kollégium Gimnáziumába. 1999-ben érettségiztem és felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára teológus-lelkész szakra. 2004-ben diplomáztam, 2006-ban letettem a második lelkészképesítő vizsgát és 2007-ben szenteltek fel. 2008-2011 között végeztem el a SOTE Mentálhigiéné Intézetében a lelkigondozói szakot, ahol Szociális és családsegítő lelkigondozó diplomát szereztem.
Feleségemmel, Péter-Szarka Katalinnal 2008-ban kötöttünk házasságot. Feleségem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán végzett vallástanárként, valamint a Bölcsészettudományi Karon történelem-tanárként. 2014-ben szerezte meg pszichodráma asszisztensi végzettségét.
Iker fiaink Kende István és Kirill Bulcsú 2010-ben, lányunk Réka Sára 2013-ban született.
Különféle élmények, személyes tapasztalatok vezettek a lelkészi szolgálat útjára. Nagyapám hatása gyermekkoromban, Isten elhívása gimnazistaként, valamint a KözösPont Misszióban és egy budapesti börtönben való missziós és lelkigondozói szolgálat élményei határozták meg számomra azt, hogy lelkész lettem.
2004 június 1-től kezdve szolgálok a pápai gyülekezetben. Korábban mint segédlelkész, 2006-2014 között beosztott lelkészként, 2014 decembere óta pedig megválasztott lelkészként. A gyülekezetben különféle felnőtt és ifjúsági csoportokat vezetek, amik között van bibliakör és felekezetközi gyászfeldolgozó csoport is. A jegyesek számára szervezett párkapcsolati-önismereti jegyeshétvégét kollégámmal, ifj. Márkus Mihállyal közösen vezetjük, immár több mint négy éve. Nagy öröm számomra, hogy gyülekezetünkben működik az Alpha Kurzus, aminek elindításában, szervezésében a kezdetektől részt veszek.
2006 óta kapcsolatban állunk a Holtmarosi Református Egyházközséggel, és a Holtmaroson található Tulipán Gyermekotthonnal (www.erdelyiarvak.com), ahol tizenkét magyar gyermeket nevelnek (a gyermekotthont a Czegei Wass Albert Alapítvány tartja fent). A gyermekotthonnal kapcsolatos adománygyűjtést, keresztszülőségi programot és a gyülekezetek közötti kapcsolatépítést koordinálom. 
A lelkigondozói szak elvégzése után lelkigondozó kollégáimmal alakítottunk egy szupervíziós csoportot, havi rendszerességgel találkozunk, segítünk egymás szakmai és személyes kérdéseiben. Ezen túl rendszeresen járok lelkivezetőhöz. Mind a szupervíziós csoport, mind a lelkivezető gazdagítja, segíti lelkészi szolgálatomat.

2021-től a presbitérium megbízott a gyülekezet elnök-lelkészi feladataival.

Néhány éve rendszeresen írtam a preka.blog.hu és a Reposzt blogokba. Jelenleg a parokia.hu oldal Közös(s)Ég magazinjába írok alkalomszerűen. Két lelkész barátommal, Farkas Gergellyel és Bella Péterrel a Kerengő podcastot hívtuk életre 2020 novemberében.
A KözösPont Misszió tagja voltam több mint tíz éven keresztül, és a vezetőség tagja voltam néhány évig. A KözösPont célja, hogy a fiatalok körében népszerű könnyűzenei fesztiválokon (Sziget, Volt, Hegyalja, EFOTT, SZIN, Fishing on Orfű) jelen legyen és sajátos módon hirdesse Krisztus evangéliumát a fesztiválozók körében.
A szépirodalom mellett szeretem a sci-fi és fantasy könyveket. A nagy klasszikusok mellett örömmel olvasom fiatal és új szerzők műveit ezekben a műfajokban. Ha időm engedi, motorozok, feleségemmel, családommal kirándulunk.
 

Pásztor-Dudinszki Éva (óvodalelkész)

1977. november 4-én születtem Beregszászban, az akkori Szovjetúnióban. Szüleimmel és nővéremmel Asztélyban éltünk a magyar határ közvetlen közelében, majdnem színtiszta magyar és református milliőben. Persze, volt más nemzetiséggel és vallással némi érintettségem, de mondhatni anyatejjel szívtam magamba a határon túli kisebbségi lét sajátos identitását.
Praktikusnak tűnő okok miatt orosz nyelvű óvodába járattak, de iskolás éveim alatt magyar általános és középiskolában tanulhattam. Beregszászban érettségiztem és ugyanabban az évben felvettek az újonnan induló Kárpátaljai Magyar Főiskola tanító szakára. Az érettségi előtti és utáni években a saját falusi gyülekezetünknek lelkes tagja voltam és szívesen szolgáltam az ifjúsági munkában és a gyermekek közt. A Kárpátaljai Református Egyházban elvégeztem egy meghirdetett hitoktatói tanfolyamot és a főiskolai éveim alatt hittanoktatással segítettem a lelkészünk munkáját.
Egy belső nyugtalanság miatt 20 éves koromban, tanítói diplomával a kezemben (igen, 20 évesen, mert 5 évesen kezdtem az iskolát és nálunk akkor csak 11 év kellett az érettségihez) tovább kerestem a hivatásomat. Egy év magyarországi babysitterkedés után 1998-ban megkezdtem tanulmányaimat az újrainduló Pápai Református Teológiai Akadémia legelső évfolyamában. 2006-ban diplomáztam, de előtte tanulmányi éveimet meghosszabbítottam két ösztöndíjas évvel Németországban. Lipcsében majd Bonnban az ottani teológián töltöttem egy-egy tanévet.
A teológia hatodéves gyakorlatát 2005-ben a Pápai Református Egyházközségben végeztem és a szentelésem után is itt maradtam beosztott lelkészi státuszban. 2009 őszén Takácsiba kerültem önálló gyülekezeti lelkészként.
2008-2011 között elvégeztem a SOTE Mentálhigiéné Intézetében a lelkigondozói szakot, ahol Szociális és családsegítő lelkigondozó diplomát szereztem.
2013-ban férjhez mentem Pásztor Krisztiánhoz, aki hivatásos katona és mellesleg hitoktatói végzettséggel is rendelkezik. A Takácsiban való szolgálati éveim alatt születtek meg a gyermekeink: 2014-ben Julcsi, 2017-ben András és 2019-ben Ádám. 2016-ban egy betegen született gyermekünket, Attilát vesztettük el. Ebben a traumában és veszteségben végig éreztük Isten erőt adó segítségét és a családnak, illetve hitbeli testvéreinknek a mellénk állását. 
2019-ben, harmadik gyermekünk megszületésekor GYES-re mentem és elköszöntem a takácsi gyülekezettől és azt hittem, hogy hosszú évekre a gyülekezeti lelkészi szolgálattól is.
2021-ben kaptam a felkérést Márkus Mihály esperestől, hogy az Édenkert Pápai Református Óvodában félállásban óvodalelkészi feladatokat lássak el. Az ige körüli szolgálatnak egy újabb formája kínálta magát, amire kicsit bizonytalanul, de igent mondtam.  A feladatom a többi lelkészi munkától eltérően anya-, gyerek- és családbarát. A gyülekezet beosztott lelkészeként kb. kéthavonta szolgálok igehirdetéssel, az óvodában tartom a hitéleti foglalkozásokat és a munkatársi áhitatokat, benne élek az óvoda életében és tartom a kapcsolatot a gyülekezet vezetőségével és a presbitériummal.
Amióta édesanya lettem, átalakult az életem. Szabadidőmet most még a kisgyermekeim élete határozza meg. Így aztán olyan erőforrásokat, pihenéseket keresek, amik beleférnek az életformámba. Az éjszakai olvasások, a baráti beszélgetések, a meglévő baráti kapcsolataim elmélyítése és amikor tehetem, kirándulok a családdal.