A Pápai Református Nőszövetség tagjai a testvérfelekezetek asszonyaival közösen készültek az idei ökumenikus világimanapra, melyet a Pápai Református Újtemplomban tartottak 2022. március 6-án, vasárnap délután három órakor.

Asszonytestvéreink nagy örömmel és reménységgel várták az alkalmat, hiszen az elmúlt esztendőben a világjárvány miatt nem tudták megtartani az imanapot. Az idei világimanapi liturgiát Anglia, Wales és Észak-Írország Imanapi Bizottsága állította össze. Az imanap vezérigéjének Jeremiás próféta könyve 29. részének 11. versét választották: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” Ez az ige az Istenbe vetett reménységről szól. A reménység témája járta át az egész istentiszteleti liturgiát. A reménység tárgyi jelképeiként két dolgot használtunk fel. A fényt a gyertyák formájában és virágmagokat. A gyertyákat a sötétben átszűrődő fény szimbólumaként, a magokat az Istentől kapott reménység jeleként. Hét gyertyát gyújtottunk meg az istentisztelet alatt, melyek a világ hét régióját jelenítették meg, ahol a „világimanapi család” tagjai élnek. A jeremiási ígéret által a szabadságra, a megbocsátásra, az igazságosságra és Isten békéjére összpontosítva – arra figyelhettünk, hogyan lehet ez az ígéret a reménység jele mindannyiunk számára. Az imanap plakátja is az Istenbe vetett reménységről beszél különféle bibliai szimbólumok, képek ábrázolása által. A nyitott ajtó egy végtelen, nyitott kilátáson át vezető ösvényre a szabadságot jelképezi. A szakadt láncok az igazságszolgáltatást; a békegalamb és a járdán áttörő békeliliom az Isten békéjét és megbocsátását jelentik. A mindent átfogó szivárvány pedig az Isten mindenre kiterjedő szeretetének jelképe. Az imanapi liturgiában református, katolikus, evangélikus és baptista asszonytestvéreink szeretettel vettek részt.
Igehirdetéssel szolgált Balla Ibolya a Pápai Református Teológiai Akadémia prorektora. A prorektor igehirdetésében elmondta: „Isten tervében nem a büntetésé az utolsó szó, a jövő nemzedékei számára van üdvígéret, megbocsátás, helyreállítás. Isten soha nem vonul ki a világból, ő mindig kormányozza azt, de a bűnös ember a bűnei miatt úgy érzi, hogy mérhetetlen távolságra került tőle: akkor, amikor a teremtett világot, annak szépségét, kincseit nem becsüljük meg, amikor csak a haszonelvűség érvényesül, amikor nehezen teszünk valamit önkéntesen, jó szívvel, minden viszonzás nélkül, amikor nem úgy nézünk a mellettünk lévőkre, mint akikért Krisztus meghalt, akiket úgy szeret, mint minket. Ma is csak az Isten bölcsességére bízhatjuk magunkat. Keressük őt szüntelenül, nem feledve azt, hogy mi is bűnös emberek vagyunk, akik bűneinkkel bosszantjuk őt. Ahelyett, hogy egymásra, vagy másokra mutogatnánk, vagy bármilyen élethelyzetben mások felelősségét hangsúlyoznánk, ismerjük el a sajátunkat. Így keressük Istent, reá tekintsünk, ne a saját bűneinkre, ne a másik emberre, hanem egyedül reá. Ő tudja, mi a terve velünk, mikor érkezik el a helyreállítás, a békesség, népe sorsának jóra fordulása.”
Imádáságaink és énekeink az ígéreteit megtartó és reménységeinket tápláló Istenhez szóltak. Az együtt imádkozás és a közös éneklés erejét átélve megerősödtünk hitünkben és újra megtapasztaltuk milyen áldásos ökumenikus keretek között együtt szolgálni az Urat. Istenünknek meggyújtottuk a reménység gyertyáit, és várjuk tervei és ígéretei beteljesülését. Imanapi adakozásunk célja a menekültek között végzett missziói szolgálat támogatása. Hálát adunk Istennek, hogy meg tudtuk szervezni az imanapot és részt tudtunk venni az istentiszteleten. Övé a dicsőség örökkön örökké. Reménységünket Belé vetjük életünk minden napján, mert Ő ígéreteit megtartó Úr.
Németh Tamásné Schédl Tímea
lelkipásztor, nőszövetségi elnök