Bátran állíthatjuk, hogy a pápai reformátusok örömére nyitotta meg kapuit 2017 szeptemberében az Édenkert Pápai Református Óvoda. Sok évtizedes kihagyás után ismét „Áldás, békesség”-gel köszöntik egymást és a látogatókat az óvodába járó gyermekek és az ott dolgozók.

A nevelési évet lezáró istentisztelet után beszélgettem az óvoda vezetőjével, Tunnerné Buzás Évával és az egyik óvónővel, Paroláné Ambus Klárával.

1. Kérlek benneteket, hogy mutatkozzatok be a gyülekezetnek!

Éva: Nagyon szeretem a gyerekeket,amit adtam, mindig  visszakaptam tőlük. Ezért voltam mindig a Jóisten tenyerén!

Középfokú óvónői végzettséggel álltam munkába 18 évesen szülőfalumban, Nemesgörzsönyben. Az 1983-ban indult 6 csoportos Szivárvány Óvodában  28 évet töltöttem. Diplomát szereztem, szívesen vettem részt a gyakorlati óvónőképzésben. Másfél évtizedig jártam nyaranta az országot a Játékkal, mesével nevelő óvónők egyesületi találkozóin. Már  37 éve vagyok a pályán, ebből  20 éve először  helyettesként, megbízott vezetőként, aztán tagóvodavezetőként dolgoztam. Lánygyermekem már felnőtt, gyógypedagógus végzettségű, Budapesten él.

Klári: Egy Baranya megyei kis falucskából származom, a Pécsi Református Gimnáziumban érettségiztem, majd innen Nagykőrösre, a Református Tanítóképző Főiskolára vezetett az utam, ahol 2007-ben tanítói diplomát szereztem.  A diplomám megszerzése után Dévaványára kerültem, ahol 2 évet taníthattam, majd innen 2009-ben költözünk férjemmel Pápára.  Itt a Református Gimnázium Leánykollégiumában voltam nevelőtanár egészen kisfiam megszületéséig. Felnőttként szereztem meg óvodapedagógusi diplomámat. Óvónőként 2,5 éve dolgozom. Kisfiam, Dávid 5 és fél éves.

2. Nagy szakmai és vezetői gyakorlattal rendelkezel, mégis megkérdezem, milyen érzésekkel vágtál bele ebbe az új feladatba?

Éva: Bizonyos vagyok abban, hogy  2011-ben a Csókai Tagóvodába nem véletlenül érkeztem. Az akkori nehéz körülmények, a bennük rejlő lehetőségek mind érzékenyen érintettek. A Zöld program segítségével 6 eredményes év következett a romák integrációjában. Természetesen itt találtam meg azokat a kollégákat, akikkel szavak nélkül is teljesen értjük egymást, és akik ugyanúgy éreztek, mint én, mikor választás előtt álltunk. Mérlegeltem azt, mennyire lehetséges zöld programunk folytatása a hitéleti neveléssel egybefonva. Mindig erősek voltak a megérzéseim, most is hallgattam rájuk. Vezetői felkérésemkor még csak a bizakodás volt támaszom, a presbitérium elé állva már bátran hangoztattam meggyőződésemet.

Klári, mögötted kevesebb óvodában eltöltött év áll, s most kicsit más kezdődött számodra is.

Klári: A Zöld óvodai gondolatiság más látásmódot kívánt tőlem, újdonság volt számomra. De sok segítséget kaptam, így hamar felvettem a fonalat.

 3. Milyen nehézségekkel kellett megküzdenetek az év során?

Éva: Istenünk számára bizonyosan kedves volt óvodánk létrejötte, hiszen semmiféle akadályt nem gördített utunkba, sem a dokumentációk elkészültében, benyújtásában, elfogadásában. A befogadó első napunkon valamennyi gyermek egyszerre érkezett meg, áldott volt az a nap, akkora bizakodással, szeretettel vártuk őket, hogy ennek szent erejét mindenki megérezte. Nem éreztük nehéznek az első  félévet sem, jól haladtunk óvodaképünk megszervezésével, hitéletünk alakításával. Január hozott személyi gondokat, melyek március közepére rendeződtek, így a tavaszi eseménydús időszak  már zökkenőmentes volt.

Klári: Mint új intézmény, próbatétel elé állította az ott dolgozókat és jelen esetben a szülőket is.  De szívesebben használnám a kihívás szót, hiszen nemcsak egymás összecsiszolódására volt szükség, de a református szellemiséget is be kellett építeni a mindennapokba. Ez egy folyamat, egy út, de minden nap könnyebb.

 4. Beszéljetek örömeitekről is, hiszen bizonyára sok pozitív élményben volt részetek!

Éva: Elsőként örömteli volt az a tény, hogy a 65, már az óvodába járó gyermekünknek ígért világi nevelés szervezésére nem volt szükség, mivel a legtöbben jelentkeztek a református hittanoktatásra. Gyorsan elfogadták a köszönést, az  étkezések imádságait, az áhítatokat, szívesen beszélgettek.

Emlékezetesek nekünk, felnőtteknek is az istentiszteleti alkalmak, eskütételünk, szerepléseink a gyülekezet jelenlétében a Fő téri Ádventben, az Ökumenikus nap színpadán. Nagy öröm volt, hogy a romák elhozták rokonságukat is gyermekük búcsúzójára a templomba.

Ami a legnagyobb boldogságunk, maga a közösségünk, mely az első napoktól erősödött, teljesedett. Testvéri szeretetben, örömmel munkálkodunk a ránkbízottak neveléséért. Istennek legyen hála!

Fontos számunkra az a szeretet, mellyel a gyülekezet körülvesz bennünket. Érezzük, hogy bíznak bennünk, büszkék ránk. Ezúton köszönjük a sok adományt, játékszert, könyvet, ruházatot, újságpapírt  és mindenféle segítséget, mellyel ránk gondolnak!

 Klári: Nagyon hálás voltam azért, hogy a csoportomba kerülő kisgyerekek viszonylag hamar elfogadtak, megszerettek bennünket. Tudtam, hogy a szülőknek sem volt könnyű időszak az óvodakezdés, sok aggodalom volt az ő szívükben is. Szeretettel emlékszem 1-2 reggeli áhítatra is, az őszinte beszélgetésekre. Kifejezetten áldott alkalmak voltak az óvodai dolgozók lelki növekedését szolgáló együttlétek is. Szeretettel gondolok rájuk, mert sokat növekedtünk általuk.

5. Ha egy óvodába készülő gyermek szüleinek ajánlanátok az „Édenkertet”, mivel biztatnátok a beiratásra?

 Éva: Meggyőződésem, hogy a 21. század változásaiban egyre nagyobb szülői igény fogalmazódik meg az óvodákkal szemben. A jó óvodában jó helyen tudhatja a szülő a gyermekét, sokat játszik, közben tanul, alakul személyisége, barátkozik, alkalmazkodik. Lelki táplálékhoz is jut, megkezdődik a hitélet alapozása a protestáns értékek hangsúlyozásával. Odafigyelnek saját, egyéni dolgaira, elfogadják őt, szeretik. Jótanáccsal segítik a szülőket a nevelésben, következetesen  megerősítik a klasszikus elveket a szabadelvű pedagógiával szemben. A Zöld program részeseiként környezettudatosságra nevelik a gyermekeket. Minden alkotó, jobbító segítséget szívesen fogadnak a szülőktől a gyermekek érdekében. A szülő gyermekén keresztül részese lehet az óvodaközösségnek és a nagyszerű gyülekezetnek! Ezeket a roppant fontos dolgokat kínálja az Édenkert Óvoda közössége!

Klári: Véleményem szerint egy református óvoda szellemiségét a benne dolgozó közösség alakíthatja, formálhatja leginkább.  Nagy felelősség hárul ránk, hiszen sok gyermek a református óvodában szerzi első vallásos ismereteit, s ebből fakadóan fontos, hogy kezdetben az őt körülvevő felnőttek élete példájából tapasztalja meg Isten szeretetét. Talán annyiban tudunk mások lenni  a kisgyermekek számára, hogy a mindennapi életbe próbáljuk beépíteni a keresztyén értékrendet. Akár a konfliktushelyzetek megoldásában, örömeink és bánataink hittel történő megélésben. Lényegesnek tartom a megbocsátásra való képesség formálását és a családias légkör alakítását.

Köszönöm a beszélgetést! Isten áldását kérem életetekre és az óvodánkért való munkálkodásotokra!

                                                                                                           Kövy Rózsa