A hétfői napot az emberek többsége nem szívleli, köztük nekem sem a kedvencem. Mégis van egy időpont ezen a napon, az öt óra, amit várni szoktam. Ekkor kezdődik a kiscsoportunk alkalma. Miért járunk ide? Miért nem pihenünk vagy tesszük a dolgunkat munka után?

Szerintem mindenki, aki ide jár egyet ért velem, s ezt sokszor meg is fogalmazzuk. Ez a pár óra feltölt, motivál, lendületet ad. Őszintén megnyílunk itt egymás előtt. A gyengeségeinket is meg tudjuk osztani, miközben az örömeinkről is beszámolunk a kezdő körök alkalmával. A továbbiakban a vasárnapi istentisztelet igéjét, prédikációját mélyítjük, kutatjuk, beszélgetjük át. Sokszor egy rövid mondatról is annyi kincset érő gondolatot, érzést osztunk meg egymással, s ezek segítenek az életet megélni, Jézussal járni. A mindennapokban gyakran beszélgetünk gondjainkról, örömeinkről, feladatainkról, de ritkán megyünk le ilyen mélységekbe az életünk helyes értelmezéséig, a legfontosabb kérdésekig. Itt ez megvalósul, s közben mi magunk is alakulunk, megismerjük jobban önmagunkat. Eközben sokat nevetünk, időnként könnyezünk.

A csoportunk vezetője, Böröczky Attila, aki mint a királypingvin papa védi, oltalmazza tojását, úgy figyel ránk és közben helyes mederben tartja a beszélgetéseinket. Szeretem, hogy van, aki meghökkentő hozzászólásaival, van, aki kevés szóval, de bölcs meglátásaival, van, aki erős hitével, van, aki megrázó erőtlenségével, van, aki megindító őszinteségével viszi, sodorja tovább az alkalmat. Csoportunk egyik házaspárjának köszönhetően sikerült egy balatoni két napos alkalmat is együtt átélnünk. Az érzelmek színes palettája jellemezte ezt a hétvégét, olyan jó volt sűrítve ennyi jót átélni. A Forrás körben nagyon különbözőek vagyunk, mégis Krisztusban egyek. Jézus szeretete fon minket össze egy helyenként szétzilált, de egységes és szépséges koszorúba.